Ezen az oldalon megpróbáljuk összegyűjteni, hogy az egyes típusú winmodemekhez milyen módon tudunk támogatást szerezni Linux alá. Fontos leszögeznünk, hogy a winmodemek meghajtója általában nem része a SuSE Linux terméknek, így ezekhez semmiféle támogatást nem tudunk nyújtani. Reméljük, hogy az itt leírtak segítenek a winmodem használatának beüzemelésében, de ezt semmilyen esetben sem garantáljuk.
A winmodemmel történő első próbálkozás után elképzelhető, hogy rögtön sikerül YaST2-ben beállítanunk a hálózatot, de lehet, hogy nem. Ha nincsen ilyen szerencsénk, mindenképpen közvetlenül a modem meghajtóját kell tesztelni YaST2-n kívül annak eldöntésére, hogy a modemet látja-e már a rendszer. Ehhez a Modem teszt című SDB cikk "Egy modem teszt" pontja nyújt segítséget. Ha ez a teszt nem ismeri fel a modemet, akkor a meghajtóval (például annak lefordításával) van a gond. Ha a teszt felismeri a modemet, akkor kell az esetleges hibát a YaST2 betárcsázásos modulja környékén, vagy a szolgáltatónál keresni.
A winmodemek Linux alatti támogatásához érdemes ellátogatni a www.linmodems.org oldalra, ahol rengeteg információ van összegyűjtve.
A konkrét típusok összefoglalását az előbbiről is elérhető Winmodems are not modems című oldal, illetve az erről nyíló teljes táblázat tartalmazza. Itt a harmadik oszlopban lévő színes chipre kattintva kapunk bővebb információt az adott modemről. A chip színe a következőket jelenti: zöld esetén hardveres modemről van szó, ezek gond nélkül működnek a hivatalos Linux rendszermaggal, nincsen szükség bütykölésre. Sárga esetén van esély, hogy működni fog a modem (de nem garantált!). Piros esetén le kell mondanunk a Linux alatti internetezésről, amíg be nem szerzünk másmilyen modemet.
Az alábbiakban összefoglalást adunk a különböző winmodem típusokról és azok támogatottságáról. Fontos, hogy ez az oldal nem helyettesíti a fentebb hivatkozott oldalak által napi rendszerességgel karbantartott bő adatbázist, csupán egy összefoglaló azokról. Ha bármi kételyünk támad, mindenképpen nézzünk körül az interneten. Fontos azt is leszögezni, hogy itt csak egy vázlat található a meghajtó lefordításának menetéről. Minden esetben alaposan olvassuk el az adott oldalon avagy a letöltött csomagban található dokumentációt, és ahhoz tartsuk magunkat.
A tárgyalt esetek nagy részében szükség lesz arra, hogy forráskódot lefordítsunk. Ehhez előbb telepítenünk kell legalább a gcc, make, glibc-devel és kernel-source csomagokat. 7.x rendszerek esetén hozzunk létre egy szimbolikus linket /usr/src/linux/include/linux/version.h néven, amely /boot/vmlinuz.version.h-ra mutat (ln -s /boot/vmlinuz.version.h /usr/src/linux/include/linux/version.h). A fordításokat mi SuSE Linux 8.0 alatt teszteltük, de valószínűleg régebbi SuSE Linux alatt is hasonlóan működnek. Magát a fordítást általában végezhetjük egyszerű felhasználóként is, de a telepítéshez, első beállításhoz mindenképpen rendszergazdai jogokra lesz szükségünk.
Az egyes winmodemekhez tartozó meghajtók közös tulajdonsága, hogy tartalmaznak egy rendszermag modult, valamint egy eszköz bejegyzést a /dev könyvtár alatt. Az eszköz bejegyzés neve teljesen lényegtelen (lehet például /dev/LT0, /dev/modems/mwave, /dev/ttyS15, /dev/akármi, habár kétségtelenül nem szép dolog egy már korábban létező fájlt (pl. ttyS15-öt) felülírni az új bejegyzéssel). Ami viszont számít, az az eszközbejegyzés fő és al (major és minor) eszközszáma. Ezt a számot az eszköz kézzel történő létrehozásakor az mknod parancsnak adjuk meg, illetve utólag az ls -l fájlnév parancs kimenetében tekinthetjük meg. Ezt az eszközszámot a meghajtó modul készítője égeti bele a meghajtóba, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell hozzá. Az eszközfájl rw-rw---- jogokkal rendelkezzen (chmod 660 /dev/valami) és root tulajdonú, uucp csoportú legyen (chown root.uucp /dev/valami), mint ahogyan a már létező /dev/ttyS* fájlok is ilyenek. Érdemes létrehozni /dev/modem névről egy szimbolikus linket a fizikai eszközre (ln -sf /dev/valami /dev/modem), így YaST2-ben már egyszerűen a /dev/modem elérési útvonalat is megadhatjuk. Az eszközfájlt némelyik meghajtó csomagja létrehozza, némelyik nem, esetleg létrehozza, de hibás jogosultságokkal. Ezeknek mindig nézzünk utána.
Önmagában a /dev alatt található eszközfájl kevés ahhoz, hogy a rendszer tudja, melyik meghajtómodult kell betölteni az eszköz támogatásához. Erre két megoldás is van. A kevésbé elegáns megoldás szerint az /etc/init.d/boot.local fájlba elhelyezett modprobe modulnév, vagy ehhez hasonló sor minden rendszerindításkor a modul betöltődését eredményezi. Az elegánsabb megoldás az, amikor a modul betöltése akkor történik meg, amikor szükség van rá. Ehhez az /etc/modules.conf fájlban kell elhelyeznünk a modem meghajtójának major és minor számát, valamint a modul nevét egy ehhez hasonló sorral: alias char-major-szám-szám modulnév. Egyéb opciók is megadhatók a boot.local illetve a modules.conf fájlban, ezekről mindig az adott meghajtó leírásában kell tájékozódnunk.
Ennyi bevezető után lássuk a konkrét winmodem típusokat.
Meghajtó program a fenti link mögül tölthető le a licencszerződés elfogadása esetén. A letöltött állomány tartalmazza a bináris RPM-et, illetve a forráskódot is. A bináris RPM (például hsflinmodem-4.06.06.02-1.i586.rpm) a telepítés során fordítja le a rendszerhez a tényleges meghajtót. Az eszköz neve /dev/ttyHSF0 avagy /dev/ttyHCF0 lesz.
Ezen cikk írásakor csak a HSF típusú modemekhez van itt meghajtó, a HCF típusúakhoz hamarosan várható.
A nem hivatalos oldalon HSF és HCF típusú Conexant modemekhez is találhatunk meghajtót. A csomagok felépítése megegyezik a hivatalos oldalon található csomagokéval (ugyanúgy telepítéskor fordítja a tényleges meghajtót, ugyanúgy /dev/ttyHSF0 illetve /dev/ttyHCF0 az eszköznév, stb.).
A fenti link mögött letölthetünk kész bináris meghajtót disztribúciónkhoz (helyesebben SuSE-hez, és azon belül a használt rendszermaghoz). Az eszközt /dev/ttyLT0 néven hozza létre.
Választhatjuk a forráskód letöltését is, melyet a benne lévő source.tar.gz kicsomagolása után a ./configure; make paranccsal tudunk lefordítani és a make install paranccsal telepíteni.
Meghajtó a fenti linkről tölthető le forráskódban. Lefordításához a csomag kitömörítése után az első lépés a ./configure szkript. Ez közli, hogy meg kell adnunk egy hal értéket. A ./configure --with-hal=list parancs felsorolja a lehetséges hal értékeket, ezek közül kell kiválasztanunk a megfelelőt, például ./configure --with-hal=pct789. A configure szkript sikeres lefutása után make majd make install.
A make install fázis az eszközt /dev/ttyS15 néven hozza létre, viszont az /etc/modules.conf fájlba nem tesz bejegyzést. A FAQ nevű fájlt nézzük meg, ez leírja, hogy mely sorokat helyezzük el a fájlban. A country_code változó értékeként a példában írt 13 helyett a FAQ fájl későbbi részének megfelelően 21-et írjunk Magyarországon.
A támogatás megtalálható a SuSE Linuxban. Az eszköz neve /dev/modems/mwave, meghajtója pedig az mwave.o nevű fájl.
SuSE Linux 7.3 használata esetén olvassuk el a Hiányzó Mwave meghajtóprogramok című SDB cikket. k
A meghajtó megtalálható a disztribúcióban az Intel-v92ham csomagban. Telepítése után az /etc/modules.conf fájlban el kell helyeznünk a /var/adm/fillup-templates/modules.conf.ham fájlban látható sorokat. Az eszköz /dev/ham névre hallgat.
A csomagban található README fájlnak megfelelő módon az IRQ és IO címeket a clm_config.h fájlba be kell írni, majd kiadni a make parancsot. A kapott clm.o modult kézzel kell bemásolni a /lib/modules/verzió/misc könyvtár alá, és kiadni a depmod parancsot. Az eszközt is kézzel kell létrehozni a README alapján (mknod /dev/clm c 121 0). Az /etc/modules.conf fájlba is nekünk kell beírnunk a megfelelő sort (alias char-major-121-0 clm).
A Motorola csak Red Hat 7.1-hez készítette el a meghajtót bináris formátumban, és leállt a meghajtóprogram fejlesztésével. A letölthető meghajtó szinte biztos, hogy nem működik SuSE Linux alatt.
A Smart Link csak Red Hat 7.0, 7.1, 7.2-höz készítette el a meghajtót bináris formátumban. A letölthető meghajtó szinte biztos, hogy nem működik SuSE Linux alatt.