Winmodem (Softmodem) támogatás összefoglaló

Terméktámogatási adatbázis (egmont_winmodem)

winmodemek

Ezen az oldalon megpróbáljuk összegyűjteni, hogy az egyes típusú winmodemekhez milyen módon tudunk támogatást szerezni Linux alá. Fontos leszögeznünk, hogy a winmodemek meghajtója általában nem része a SuSE Linux terméknek, így ezekhez semmiféle támogatást nem tudunk nyújtani. Reméljük, hogy az itt leírtak segítenek a winmodem használatának beüzemelésében, de ezt semmilyen esetben sem garantáljuk.

A winmodemmel történő első próbálkozás után elképzelhető, hogy rögtön sikerül YaST2-ben beállítanunk a hálózatot, de lehet, hogy nem. Ha nincsen ilyen szerencsénk, mindenképpen közvetlenül a modem meghajtóját kell tesztelni YaST2-n kívül annak eldöntésére, hogy a modemet látja-e már a rendszer. Ehhez a Modem teszt című SDB cikk "Egy modem teszt" pontja nyújt segítséget. Ha ez a teszt nem ismeri fel a modemet, akkor a meghajtóval (például annak lefordításával) van a gond. Ha a teszt felismeri a modemet, akkor kell az esetleges hibát a YaST2 betárcsázásos modulja környékén, vagy a szolgáltatónál keresni.

A winmodemek Linux alatti támogatásához érdemes ellátogatni a www.linmodems.org oldalra, ahol rengeteg információ van összegyűjtve.

A konkrét típusok összefoglalását az előbbiről is elérhető Winmodems are not modems című oldal, illetve az erről nyíló teljes táblázat tartalmazza. Itt a harmadik oszlopban lévő színes chipre kattintva kapunk bővebb információt az adott modemről. A chip színe a következőket jelenti: zöld esetén hardveres modemről van szó, ezek gond nélkül működnek a hivatalos Linux rendszermaggal, nincsen szükség bütykölésre. Sárga esetén van esély, hogy működni fog a modem (de nem garantált!). Piros esetén le kell mondanunk a Linux alatti internetezésről, amíg be nem szerzünk másmilyen modemet.

Az alábbiakban összefoglalást adunk a különböző winmodem típusokról és azok támogatottságáról. Fontos, hogy ez az oldal nem helyettesíti a fentebb hivatkozott oldalak által napi rendszerességgel karbantartott bő adatbázist, csupán egy összefoglaló azokról. Ha bármi kételyünk támad, mindenképpen nézzünk körül az interneten. Fontos azt is leszögezni, hogy itt csak egy vázlat található a meghajtó lefordításának menetéről. Minden esetben alaposan olvassuk el az adott oldalon avagy a letöltött csomagban található dokumentációt, és ahhoz tartsuk magunkat.

A tárgyalt esetek nagy részében szükség lesz arra, hogy forráskódot lefordítsunk. Ehhez előbb telepítenünk kell legalább a gcc, make, glibc-devel és kernel-source csomagokat. 7.x rendszerek esetén hozzunk létre egy szimbolikus linket /usr/src/linux/include/linux/version.h néven, amely /boot/vmlinuz.version.h-ra mutat (ln -s /boot/vmlinuz.version.h /usr/src/linux/include/linux/version.h). A fordításokat mi SuSE Linux 8.0 alatt teszteltük, de valószínűleg régebbi SuSE Linux alatt is hasonlóan működnek. Magát a fordítást általában végezhetjük egyszerű felhasználóként is, de a telepítéshez, első beállításhoz mindenképpen rendszergazdai jogokra lesz szükségünk.

Az egyes winmodemekhez tartozó meghajtók közös tulajdonsága, hogy tartalmaznak egy rendszermag modult, valamint egy eszköz bejegyzést a /dev könyvtár alatt. Az eszköz bejegyzés neve teljesen lényegtelen (lehet például /dev/LT0, /dev/modems/mwave, /dev/ttyS15, /dev/akármi, habár kétségtelenül nem szép dolog egy már korábban létező fájlt (pl. ttyS15-öt) felülírni az új bejegyzéssel). Ami viszont számít, az az eszközbejegyzés fő és al (major és minor) eszközszáma. Ezt a számot az eszköz kézzel történő létrehozásakor az mknod parancsnak adjuk meg, illetve utólag az ls -l fájlnév parancs kimenetében tekinthetjük meg. Ezt az eszközszámot a meghajtó modul készítője égeti bele a meghajtóba, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell hozzá. Az eszközfájl rw-rw---- jogokkal rendelkezzen (chmod 660 /dev/valami) és root tulajdonú, uucp csoportú legyen (chown root.uucp /dev/valami), mint ahogyan a már létező /dev/ttyS* fájlok is ilyenek. Érdemes létrehozni /dev/modem névről egy szimbolikus linket a fizikai eszközre (ln -sf /dev/valami /dev/modem), így YaST2-ben már egyszerűen a /dev/modem elérési útvonalat is megadhatjuk. Az eszközfájlt némelyik meghajtó csomagja létrehozza, némelyik nem, esetleg létrehozza, de hibás jogosultságokkal. Ezeknek mindig nézzünk utána.

Önmagában a /dev alatt található eszközfájl kevés ahhoz, hogy a rendszer tudja, melyik meghajtómodult kell betölteni az eszköz támogatásához. Erre két megoldás is van. A kevésbé elegáns megoldás szerint az /etc/init.d/boot.local fájlba elhelyezett modprobe modulnév, vagy ehhez hasonló sor minden rendszerindításkor a modul betöltődését eredményezi. Az elegánsabb megoldás az, amikor a modul betöltése akkor történik meg, amikor szükség van rá. Ehhez az /etc/modules.conf fájlban kell elhelyeznünk a modem meghajtójának major és minor számát, valamint a modul nevét egy ehhez hasonló sorral: alias char-major-szám-szám modulnév. Egyéb opciók is megadhatók a boot.local illetve a modules.conf fájlban, ezekről mindig az adott meghajtó leírásában kell tájékozódnunk.

Ennyi bevezető után lássuk a konkrét winmodem típusokat.


Kulcsszavak: WINMODEM, SOFTMODEM, MODEM, PPP, CONEXANT, ROCKWELL, LUCENT, MOTOROLA, SM56, PCI, INTEL, IBM, PCTEL, HSF, HCF, MWAVE, CIRRUS LOGIC

SDB-egmont_winmodem, Copyright SuSE Linux AG, Nürnberg, Germany - Verzió: 02. Mai 2002
SuSE Linux AG - Utoljára frissítve: 02. Mai 2002 feladó: comp (sdb_gen 1.40.0)